de eltudom neked regélni,hogy ki az ki szeretetre éhes,
csöndben ül a magányban,mosolyt feszít az arcára,
és búsan fetreng egymagában,részegen dől a párkányra,
ölelés kell neki,nem ivócimbi ki a pultig mondja neved,
s ha úgy gondolja lelép kit te fűztél és a tárcádat se leled,
emberek volnánk megszületünk,majd meghalunk,
de amit elmondok,én mondatom,az én lelkem megszabadul,
mindent ununk,vagy leszarunk,ilyen ez az új "mi" utunk,
mert eltűntek az ingyen kurvák,hisz a pénz lett mától a mi urunk,
legenda leszek,mert a te szavad elszáll a keleti széllel,
de az én mondatom eggyé válik a holdényes horror regényes éjjel,
végtelen az a hely,honnan szedem én a szavakat,
lehetetlen megállítani vagy ledönteni a falakat,
az én seregem halhatatlan ,vak és süket,nem beszélnek,
bénának neveznéd őket,de ők szívvel éreznek,
belédlátnak,billogoznak,lelked ő általuk lesz testednek a rabja,
s mikor úgy gondolják elengednek,az lesz szabadulásod napja.
Éhes vagyok,de nem vágyra,
rég leszóltam e világra,
ne hagyd magad,vezess bolond,
ha már baszol mindenre,
ne légy hülye húzzál kotont.

