Csak egy könnycsepp vagy a párnán
egy ki nem mondott szó,
ha leült már az alkony,
dübörög az ajtón,
beszeretne lépni,az életem egy része
de bezártam mélyre,lakat az elmémben,
húsevő kis féreg,mindenen átrágja magát,
megőrjít az emléke..akár a magány.
Miért írok,miért nem említelek meg soha,
miért vagy minden,kinek még sincsen nyoma,
miért vagy minden gondolat rugója,
ha nem is lehetnél benne,
mondd az életnek így,mi értelme.
Ha veled lehetnék,nem őrjöngne a lelkem
helyreállna minden,az összes belső szervem,
nem égne fel a betű,mit kiköpök magamból,
mert téged éltetlek,minden kiadott hangomból.
