Röghöz kötött délibáb,
fejemben sok gondolat,
visszatér a régi vágy
s tetézi a gondokat.
Érintésed nagyon fáj,
emlékezteti a halálom,
múltra pillantanék s lám
magamat nem találom.
Elveszettnek hiszem magam,
most se alszom teljesen,
nyitott szemmel álmodok,
az álomhozót meglesem.
Megkérdem őt minden este:
- Miért a sok zaj fejemben?
Nem zörej az kisember,
csak ami feszül szívedben.
Miért szed széjjel ezer szó,
miért nem tép inkább vadállat,
minden csillag rám figyel,
olyan mint egy varázslat.
Bűbáj,átok,mágia,
nem akarok érezni,
csak a szívemmel karöltve,
együtt akarok aludni.
