Miért nem tudok aludni
miért nyomaszt a gondolat
miért nem tudok futni
ha már az izom szakad
miért fejben dől el
ha a szívem dönti el

Miért keresem a gonoszt,
áskálódom rosszért,
miért tettetem a bolondot
és okolom a rossz vért.


Deres fűszálak súrolják a bokám
sose voltam jóképű megtörlöm a pofám,
ahogy sétálok a betonon ,megmarad a lábnyom
beleég az aszfaltba az elnyomott álom
de menni kell ,bal aztán a jobb nincsen itt mese,
nem jutsz feljebb ha csak másik jobb vese,
azzal tudnál venni gyrost a nagyállói büfébe,
falhatnád két kanállal mert az egyik úgy is eltörne,
ahogy sétálsz a kabinnál,tudom én hogy az üreset
keresed,mert a magányt szereted
vagy már antiszoc lettél,zabos leszel ha köhögnek
lehet ebola bújik meg mindenféle jöttmentben

Nem vers.

 Világéletemben szerettem az írást. Édesanyám mindig sokat dolgozott,de mikor éjszakánként hazaérkezett a munkahelyéről én kis verseket hagytam neki az asztalnál,hogy lássa nem hiába van amit csinál,persze gondolom tudta ezt ő mindig is magától. Sokszor kifejeztem már vele saját magam és átlendített már párszor a nehéz időszakokon ,talán ez az ami az szövegírásra "kényszerít" folyton,hogy kimerítsem magamból a sok kérdést. Lehet egyszerűbb lenne vitatkozások helyett el raktároznom magamban ami feszít és írás formájában kiadni,szótlannak maradni,higgadtnak de nem tudom képes vagyok e rá.

Szeretem ezt a blogot,rengeteg szerzeményem van amit nem osztok meg itt,mivel kitörlöm. Megírom,fejemben eldúdolgatom aztán elfelejtetik,ez a sorsa. Talán észrevettétek ,de sok olyan van aminek se vége se eleje. Nem hajtok versenyre,nem követek formákat,szabályokat azt írom le amit gondolok úgy ahogy akarom és jól esik.

Mindig elmondtam ha valami bánt
de én lehettem talán ki magamnak árt
mert fal vagyok négy sarok, egy szoba
egy párna egy könny mi arcon lecsordulna
de nem engedem mert én élvezem
ahogy szétvetem ágyamon az életem
a lapokon meglátom azt,
ahogy elragyog felettem a Nap
elhalad az életem ,túl már fényéveken
messzi galaxisok ahol már nem veled
más univerzum itt nem fáj már fejem
ahol az életet élvezem nem csak érzékelem
a szögesdrót igazi de szívemen nem feszül
csak valaki mellettem mindig szomorún hegedül
vállamon ,vállalom ahogy az állaton
láthatom benne van vad vadság ,ki nem állhatom
ahogy álltatom magam sok századon
keresztül mert van mit nem értek,elérhet
sok más ember ki Istenként végez
terveket szövöget,löveget lövöget
embert hajszol,gyárakat épít és dollárjelt majszol,
ha engem kérdezel ,kezemben fegyver
megoldom ki az ördöggel seftel
kezet fogott ,csókolózott a sötét sarokban
s kezébe pénzt nyomkodott.

A szó az enyém,emlékszem én
könny hullt az arcon első fél éves CD-n
s ahogy múlt az idő úgy változott meg
rossz szavak jönnek a szép elmegy,
a megszólítás a birtoklás vágy
az irigység fáj,ahogy minden más
s fáj a szívem,ha leírom mert
néma az arcom nem beszélek.

Ahol meleg volt,pulóvert veszek
a közönybe lassan belebetegszek
hisz ha nem is beszél
mégis arcomban a szél
azt dúdolja eljárt az év.

Esti szösszenet

Egy tollvonás volt vagy szófordulat
ami hirtelen összehúzta a gyomrodat
az érintés ,fejedben a vágy
szívedet simogató meleg és lágy,
elmében ép és lelkednek szép
egyszerre épít és pusztít majd szét.

Fülednek zaj,szemednek táj
gyógyszer arra mikor már fáj,
néma vagyok,de ő mégis hall
magányosként is tele a hall
mert ő van velem,fogja kezem
s amíg élek,el nem engedem.

Láncra vert szavak

https://www.youtube.com/watch?v=-_Qq1VB6H3g

Láncra vert szavak,ostoroznak az érzések,
úgy záporozna minden mint lőtt sebből a vérzések,
de elszorítom nem fáj,azt hiszik hogy éhezem
mert elsorvaszt a némaság és ezt sose kérdezem
meg magamtól
mitől lettem most ilyen,
hogy a társadalom vagy a társaság
az ami elrepít ilyen végtelen.




Többet akarnék,többre vágyni mindig,
egy kevéske álmot miben lehet hinni,





Túl sok gondolat,nem alszom egészségesen
a hajtás hogy éljünk meg tisztességesen,
a bizalom mit sokszor elvettek de újraéled ,

Ezalatt íródott.


Ezerarcú szenvedély kérlel téged benne élj,
viselj naponként egy maszkot,

https://www.youtube.com/watch?v=UyiMU5UkYcU

Ez alatt írtam meg.

Miért hazudunk,miért leszünk önző állatok,
miért haragban élvezem ha mást én bánthatok,
ha engem megsértenek ,támadok és mocskolok
szavakkal mint méreggel elméket savazok,
tönkreteszem őket,elpusztítom a pozitívat,
nem keresem,nincs csók csak puszi,hívhat
engem bármikor úgy se veszem fel
mert az önérzetem az mi engem vezérel,
talán megtalálod magad abban amit írok,
de tudom nem változol,hisz ez nem titok,
hogy aki gyenge,az erősnek tetteti ,
és ha teheti a szerettét sértegeti,
mit tehetne mást viseljen míg bír,
ilyen önzőséget mindenki kibír.
Én,én én...Mindig én vagyok a hibás,
aki az utolsó szót mondja ki más,


Soha ne gondold hogy én mindig itt leszek,
ahogy a víz is elmossa az erős nagy hegyet
úgy a szeretet egy tűz,amit ne dobálózz sárral,
ne kelljen szembe úszni minden árral,
mert aki folyton dühös egymaga mérgelődhet,
és magába őrölt érzése magányba évelődhet,
hisz nem lesz ki hibás legyen..
egyen,minden önző egyen.
Egyen lelket.

https://www.youtube.com/watch?v=IR07-JfQXp0

Ezt hallgattam miközben megírtam.

*tenyerébe hajtja fejét*

Olyan egyszerűnek tűnik ,de túl bonyolult lett mégis,
egyeseknek gyönyör másoknak már fétis,
talán a tét is,saját magunk képmása,
ahogy a gondolataink egymásunk léttársa ,
sose kértelek hogy hidd el,sose kértelek hogy hogy maradj,
de ha őszinte leszel ne lepődj meg csak szaladj,
már most se vagy rá képes,arra mit a szív diktál,
az érintés mi magasztal mára már csak irritál.

*sóhaj*