Az önelégült diszpécser

Félreteszem néha,az önelégült énem,
esténként ,ha nem hallják
magamtól megkérdem,
-miért nem..
de psszt,
karmolják
hasam felől a mondatok,
hogy mit kellett volna ekkor,
meg akkor mondanom,
de már túl késő megfogadom
ahogy már százszor
nem csúszom le a lehetőségről
mint akár valahányszor.

Why not

Hűvös falak,hideg kezek
magamba kérdem kik ezek,
nem emberek,
mert hozzászólni nem merek.
Közömbös lett minden,ködös
rögös minden út,
ahogy jó barátból ellenség
szememnek semmi se új.

Lépnék előre ,de elcsúszik a lábam
mocsaras terület
rossz szándék megbabonázza

Szép szó kevés,nem egy kenyér ára,
ahogy a szemekből eltűnő fény,
nem gyúlhat újra lángra
ahogy tegnap elborzongtam,
holnap úgy gondolok a mára.

Azt hiszem ez Én,
teljesen önmagamból,
ahogy lelkem kifelé
mint egy vonat zakatol.
Elhajtanék,de
kettészakadnak a sínek,
ordítanék,de elnémul a száj
amúgy is minek.
Kartonpapírcsákó,
hajósat játszunk te meg én,
zátonyra futunk mégis,
az őszinteség tengerén.
Talán ha egyedül maradnánk,
semmi kapcsolat csak Holdfény,
szemünk elől feltáródna
minden holttér.
Nagy úr a szép szó,kevés
gazdája van neki,mert
a szolga irigy
csak rossz szavakra telli,
ki magából,sajnálja a mából
ha jó hangot adna ki
egyszer önmagából.