#1 nap

https://www.youtube.com/watch?v=jjmRSyOhbhA



Fúj a szél messziről,
benne van még pár darab,
hangok , mozdulat ,
ami nem egy színdarab.

Álmodtam egy világot,
ugyanolyan napom volt,
felkeltem és kérdeztem,
megint én voltam ki horkolt?

Verseny a fürdőbe,
én hamarabb indulok,
csak egy gyors pisit engedj még,
aztán én itt se vagyok.

Öltözés meg miegymás,
autóba be, munkánál ki,
facebook chat, ott vagy már,
szeretlek, igen szeretlek én is.

2 óra, eltelt, nem hozlak haza onnan,
utálok sorban állni, főleg a dugóban.

Otthon újra, milyen napod volt mesélj,
ne már megint tiszta fasz?  kollégád agyrém,
mit együnk, rendelünk vagy elmenjek a boltba,
de te mosogatsz tudod utálom kezem a mosdóban.

Átázik, jajj igen, én utálom csinálni,
de felosztjuk ez van, ezt kellett bevállalni,
mit eszünk, tudod már? legyen majorannás,
vagy répaként a fasírt, mert attól olyan más.

Ezt megvehetem? Szerinted jól állna rajtam?
Tudom kicsit drága, de mindig ilyet akartam,
Jól elbasztad az ultid, te flash zsidó,
nem a játék te voltál szar, ne mondd már hogy rito.

Kapd be akkor, de mégis igazad van.

Eltelt egy délután, következett ez este,
mikor a testet egymásba temetve,
átöleli egyszer úgy mint aki félne,
és elgondolkodik mi lenne, ha Úgy élne.

Inkább told ide a koffert, vidd a hajad innen,
megint vizes hajjal fekszel az ágyba hinnye..
mindegy, a kis párna , ja várj nem találom
hogy kinél is lehet ,majdcsak kitalálom.


Elaludtam álmomban, de csörgött az óra,
én azt hittem ez a rémálmom ,néztem a mutatóra,
néztem oldalra, néztem a párnákra,
néztem a szekrényre ,az üres polcállványra,
néztem a földre sehol rózsaszín papucs
mit elnyűtt a végénél, mert sose hordta úgy..
felültem és néztem , néztem hol vagyok most,
inkább írok,írok mintsem hallgassam a sok fost.

Inkább írok, írok mintsem megegyen az érzés.

2019.10.24-22.08

https://www.youtube.com/watch?v=ZmnQKexgJGY


Haragos vagyok és feledékeny,
gondoskodás volt a fedezékem,
nem bosszantó már a kismadár,
fülem már csak a csipcsipre vár.

Nem szándékból volt ha nem tudtam,
túl sok terv , többet elbuktam,
de ami fontos tudod, sose feledhetem,
gyászolnom kell most nem éltetnem.

23:06

Röghöz kötött délibáb,
fejemben sok gondolat,
visszatér a régi vágy
s tetézi a gondokat.

Érintésed nagyon fáj,
emlékezteti a halálom,
múltra pillantanék s lám
magamat nem találom.

Elveszettnek hiszem magam,
most se alszom teljesen,
nyitott szemmel álmodok,
az álomhozót meglesem.

Megkérdem őt minden este:
- Miért a sok zaj fejemben?
Nem zörej az kisember,
csak ami feszül szívedben.

Miért szed széjjel ezer szó,
miért nem tép inkább vadállat,
minden csillag rám figyel,
olyan mint egy varázslat.

Bűbáj,átok,mágia,
nem akarok érezni,
csak a szívemmel karöltve,
együtt akarok aludni.

https://www.youtube.com/watch?v=KHtk3poOXUg

Kinézek az ablakon, egy új este megint,
száradt őszi levél de a hajléktalan legyint,
újabb tél ,újabb fagy, átéltem már párszor,
nem meleg a kéz, hideg mint pár sor.

Cetlit találtam, leesett ez is,
felveszem olvasom, új emlék megint,
GYÁH, nem bírom ezt ép ésszel,
beszélek egy szívsebésszel,
hogy vegye át ,vegye ki ,
beszéljen hozzá,
hogy nem fogja fel
amit az agy szólni próbál.

Felvillan a lámpa és bevillan ismét,
nem én vagyok egyedül,
hanem a megszokás tép szét,
meg az a sok szó, betű és pixel,
ahogy a cukiság, huncutság
szavakba fészkel.

Nem én vagyok őrült,
színészkedem sokszor,
a virágot ne tépd le tőrül,
csak szagold, de sokszor.

https://www.youtube.com/watch?v=XZv2Ss6mow4

Újra itt és megint lent, üdvözöl az álom,
egy ébresztő szól és kezed nem találom,
tövises kezedben a közöny szúr sebet,
csak azzal nem érezteted, kit a szíved szeret.

Hisz előttem áll, ült és feküdt ,mindenhogy,
suttogtam: állj! nem úgy megy már mint akkor,
nem foghatom, nézhetem, gondolni se szabad,
de mindennél erősebb az érzelmi akarat.

Ez egy állapot, stagnál, mint minden szívverésem,
éld át, olvasd a szeretetre éhezésem,
olvasd és nevess, sírj vagy bánom én,
mert az enyém fáj, bármily szar költemény.

Az enyém, mert igaz és ezt érzem belül,
hogy én fekszem alul a bánat meg felül,
én fordulok lassan, én sóhajtok nagyokat,
fontolgatom, hova sorolhatnék okokat.

Csak elfogadnom lehet, megérteni félig,
mert benne kelek , csúszok, ebben élek térdig.
Idő.

https://www.youtube.com/watch?v=lDYp3aabmoc