Nem vers.

 Világéletemben szerettem az írást. Édesanyám mindig sokat dolgozott,de mikor éjszakánként hazaérkezett a munkahelyéről én kis verseket hagytam neki az asztalnál,hogy lássa nem hiába van amit csinál,persze gondolom tudta ezt ő mindig is magától. Sokszor kifejeztem már vele saját magam és átlendített már párszor a nehéz időszakokon ,talán ez az ami az szövegírásra "kényszerít" folyton,hogy kimerítsem magamból a sok kérdést. Lehet egyszerűbb lenne vitatkozások helyett el raktároznom magamban ami feszít és írás formájában kiadni,szótlannak maradni,higgadtnak de nem tudom képes vagyok e rá.

Szeretem ezt a blogot,rengeteg szerzeményem van amit nem osztok meg itt,mivel kitörlöm. Megírom,fejemben eldúdolgatom aztán elfelejtetik,ez a sorsa. Talán észrevettétek ,de sok olyan van aminek se vége se eleje. Nem hajtok versenyre,nem követek formákat,szabályokat azt írom le amit gondolok úgy ahogy akarom és jól esik.

Mindig elmondtam ha valami bánt
de én lehettem talán ki magamnak árt
mert fal vagyok négy sarok, egy szoba
egy párna egy könny mi arcon lecsordulna
de nem engedem mert én élvezem
ahogy szétvetem ágyamon az életem
a lapokon meglátom azt,
ahogy elragyog felettem a Nap
elhalad az életem ,túl már fényéveken
messzi galaxisok ahol már nem veled
más univerzum itt nem fáj már fejem
ahol az életet élvezem nem csak érzékelem
a szögesdrót igazi de szívemen nem feszül
csak valaki mellettem mindig szomorún hegedül
vállamon ,vállalom ahogy az állaton
láthatom benne van vad vadság ,ki nem állhatom
ahogy álltatom magam sok századon
keresztül mert van mit nem értek,elérhet
sok más ember ki Istenként végez
terveket szövöget,löveget lövöget
embert hajszol,gyárakat épít és dollárjelt majszol,
ha engem kérdezel ,kezemben fegyver
megoldom ki az ördöggel seftel
kezet fogott ,csókolózott a sötét sarokban
s kezébe pénzt nyomkodott.

A szó az enyém,emlékszem én
könny hullt az arcon első fél éves CD-n
s ahogy múlt az idő úgy változott meg
rossz szavak jönnek a szép elmegy,
a megszólítás a birtoklás vágy
az irigység fáj,ahogy minden más
s fáj a szívem,ha leírom mert
néma az arcom nem beszélek.

Ahol meleg volt,pulóvert veszek
a közönybe lassan belebetegszek
hisz ha nem is beszél
mégis arcomban a szél
azt dúdolja eljárt az év.

Esti szösszenet

Egy tollvonás volt vagy szófordulat
ami hirtelen összehúzta a gyomrodat
az érintés ,fejedben a vágy
szívedet simogató meleg és lágy,
elmében ép és lelkednek szép
egyszerre épít és pusztít majd szét.

Fülednek zaj,szemednek táj
gyógyszer arra mikor már fáj,
néma vagyok,de ő mégis hall
magányosként is tele a hall
mert ő van velem,fogja kezem
s amíg élek,el nem engedem.