https://www.youtube.com/watch?v=IPPV7dbmGbw
Őszintének lenni, hozzám vagy hozzátok,
szomorú maradtam mikor a jót hozzátok,
mert üres vagyok még, kiszakítottak belőlem,
egy darabot és nélküle nem látok előre.
Eltelt x idő és én azt hittem jól vagyok,
most megint a gödörben, tudom hol vagyok,
itt a fagyok kemények, kabátot ne keress,
olvass pár sort, dőlj hátra de ne nevess.
Szomorú.
2019. december 15., vasárnap
2019. december 14., szombat
https://www.youtube.com/watch?v=nKTyvFWs45w
Együtt aludtunk, szép emlék,
abban az ágyban miben mi nemrég.
Odabújt hozzám, gyengéd az egész,
de én nem vagyok úgy övé, ahogy ő enyém.
Csinált ebédet, tudta hogy dolgozom,
de titokban még a szívemet foltozom.
Ő ajándékkal lát el és tele mosollyal,
én emlékeket tagadok egy szomorú dallal.
Én a hirtelen vagyok, de kiderült ő is,
meghívtam vacsira de helyettem főz is.
Beszéltünk múltról és lett is sok közös,
beszéltünk hibákról és volt mi ösztönös,
az érintés, vigasz, sok értelmes tanács,
én a szerelme lettem, nekem meg barát.
Ő kapcsolatot akart, azt hitte Mi,
de én még egyedül akarok lenni.
Próbáltam, az ajkát csókolni,
testét simogatva új utakra hajózni,
jó volt az este, élveztem az egészet,
de rossz volt ha szemem a semmibe tévedt.
A gondolkodást tett követ,
vele jár a gondolat,
és mély sóhaj nyomában
tetézi a gondokat.
Mert utállak, fejemben vagy megint,
ilyen árulásra a szív sosem legyint.
A csalódást nem tudom sehogy leírni,
mikor tudok majd erről könnyen beszélni.
Túl sok a kérdés, nekem nem kell vigasz nő,
így elbúcsúztam , legyünk csak én meg ő.
Sajnálta, szomorú, nem tudja megérteni,
ő szeretne engem, szeretne velem leélni,
100 évet akár vagy annál is többet,
de nem éreztem szikrát, erre nincs ötlet.
Megoldást akart: ne döntsd ezt kérlek.
nem értettem, megküzdene más eldobott végleg.
Együtt aludtunk, szép emlék,
abban az ágyban miben mi nemrég.
Odabújt hozzám, gyengéd az egész,
de én nem vagyok úgy övé, ahogy ő enyém.
Csinált ebédet, tudta hogy dolgozom,
de titokban még a szívemet foltozom.
Ő ajándékkal lát el és tele mosollyal,
én emlékeket tagadok egy szomorú dallal.
Én a hirtelen vagyok, de kiderült ő is,
meghívtam vacsira de helyettem főz is.
Beszéltünk múltról és lett is sok közös,
beszéltünk hibákról és volt mi ösztönös,
az érintés, vigasz, sok értelmes tanács,
én a szerelme lettem, nekem meg barát.
Ő kapcsolatot akart, azt hitte Mi,
de én még egyedül akarok lenni.
Próbáltam, az ajkát csókolni,
testét simogatva új utakra hajózni,
jó volt az este, élveztem az egészet,
de rossz volt ha szemem a semmibe tévedt.
A gondolkodást tett követ,
vele jár a gondolat,
és mély sóhaj nyomában
tetézi a gondokat.
Mert utállak, fejemben vagy megint,
ilyen árulásra a szív sosem legyint.
A csalódást nem tudom sehogy leírni,
mikor tudok majd erről könnyen beszélni.
Túl sok a kérdés, nekem nem kell vigasz nő,
így elbúcsúztam , legyünk csak én meg ő.
Sajnálta, szomorú, nem tudja megérteni,
ő szeretne engem, szeretne velem leélni,
100 évet akár vagy annál is többet,
de nem éreztem szikrát, erre nincs ötlet.
Megoldást akart: ne döntsd ezt kérlek.
nem értettem, megküzdene más eldobott végleg.
2019. december 11., szerda
https://www.youtube.com/watch?v=nKTyvFWs45w
Veled tanultam meg, mit jelent szeretni,
veled tanultam meg, mit jelent temetni,
veled tanultam meg, mit jelent bízni,
veled tanultam meg, mit jelent hinni,
veled tanultam meg, milyen ha fáj,
veled tanultam meg, ha nem szól a száj,
veled tanultam meg, tudni az kevés,
veled tanultam meg, szeretni nem elég.
Egy örök seb leszel a szívemnek falán,
heges és vérző, sose gyógyul be talán.
Egy örök bánat, ha majd fotelben merengek,
akit egy sóhajjal mesélek a gyereknek.
Egy szomorú este, fájdalmas része,
lelkem zenéjének végtelen refrénje.
----------------------------------------------------------
Most leültem, tényleg, a géphez azóta hozzá se nyúltam
nem merek képekre nézni, és ahogy belegondoltam,
úgy lábadt könnybe szemem, mert beleszökött a bánat,
ma sem lettem előrébb, inkább nyomom az ágyat.
Veled tanultam meg, mit jelent szeretni,
veled tanultam meg, mit jelent temetni,
veled tanultam meg, mit jelent bízni,
veled tanultam meg, mit jelent hinni,
veled tanultam meg, milyen ha fáj,
veled tanultam meg, ha nem szól a száj,
veled tanultam meg, tudni az kevés,
veled tanultam meg, szeretni nem elég.
Egy örök seb leszel a szívemnek falán,
heges és vérző, sose gyógyul be talán.
Egy örök bánat, ha majd fotelben merengek,
akit egy sóhajjal mesélek a gyereknek.
Egy szomorú este, fájdalmas része,
lelkem zenéjének végtelen refrénje.
----------------------------------------------------------
Most leültem, tényleg, a géphez azóta hozzá se nyúltam
nem merek képekre nézni, és ahogy belegondoltam,
úgy lábadt könnybe szemem, mert beleszökött a bánat,
ma sem lettem előrébb, inkább nyomom az ágyat.
2019. december 8., vasárnap
Ha két embert, kik szeretik egymást
messzire sodor az élet
azután napjában fojtogat a múlt
mint rosszarcú kísértet
Hogyan felejtsd el azt, akivel
együtt akartál megöregedni?
kiégve istenhez fohászkodsz:
Uram, kérlek taníts meg feledni!
Egymillióból egy lehet csak
kiben elrejtheted szívedet
mindenki más utána
csak hamvába holt kísérlet
Alexa B.
messzire sodor az élet
azután napjában fojtogat a múlt
mint rosszarcú kísértet
Hogyan felejtsd el azt, akivel
együtt akartál megöregedni?
kiégve istenhez fohászkodsz:
Uram, kérlek taníts meg feledni!
Egymillióból egy lehet csak
kiben elrejtheted szívedet
mindenki más utána
csak hamvába holt kísérlet
Alexa B.
2019. november 13., szerda
https://www.youtube.com/watch?v=EGuGPJfHPjo
Ez piszkozat, talán. Kettő, három?
nézem az órát és a végét várom,
mert eljön majd valami?
nem igazán vágom.
Elüt a felismerés és továbbmegy,
te meg leporolod a szavakat
nem te vagy Mohammed,
nem érdekel a hegy.
Ez már fáradt, redőnyös a szem,
eleget agyaltam már, asszem.
Nem a vég bánt már, csak a hogyan,
hogy ilyen gondolat, fejekben fogan?
Vagy más vezérel? A kisördög válladon?
kérj számon ösztönt az állaton.
nézem az órát és a végét várom,
mert eljön majd valami?
nem igazán vágom.
Elüt a felismerés és továbbmegy,
te meg leporolod a szavakat
nem te vagy Mohammed,
nem érdekel a hegy.
Ez már fáradt, redőnyös a szem,
eleget agyaltam már, asszem.
Nem a vég bánt már, csak a hogyan,
hogy ilyen gondolat, fejekben fogan?
Vagy más vezérel? A kisördög válladon?
kérj számon ösztönt az állaton.
2019. november 11., hétfő
2019. október 29., kedd
2019.10.30-2:52
Csörög a vekker, felkelsz, jön az újabb nap,
reggeli, kávé és elforogsz a rutinban,
a mozdulat, fordul, előre , ne nézz hátra,
de mégis eszembe jut valami, akár a szék lába.
Csak bambulok, csinálom, dolgozom megállás nélkül,
és nézek ki a fejemből, ahogy a lelkem több évet vénül.
----------------------------------------------------
Írok, mert jól esik.
Ilyenkor nem vagyok egyedül,
mert mintha szólnék, beszélek,
igen persze, megvagyok, remekül.
----------------------------------------------------
Vannak már páran, de meg vagyok a magányban,
míg nem látom tisztán magam ebben a határban,
ahol megszűnik majd a múlt, ha bejártam az utam,
szív és elme közt egy be nem fejezett futam.
----------------------------------------------------
Sok kérdésem van, ugye minden rendben?
úgy megy minden? ahogy a menetrendben?
Remélem minden OK, maradjon így,
mert a fej túlzsúfolt, de a szív maradt szív.
reggeli, kávé és elforogsz a rutinban,
a mozdulat, fordul, előre , ne nézz hátra,
de mégis eszembe jut valami, akár a szék lába.
Csak bambulok, csinálom, dolgozom megállás nélkül,
és nézek ki a fejemből, ahogy a lelkem több évet vénül.
----------------------------------------------------
Írok, mert jól esik.
Ilyenkor nem vagyok egyedül,
mert mintha szólnék, beszélek,
igen persze, megvagyok, remekül.
----------------------------------------------------
Vannak már páran, de meg vagyok a magányban,
míg nem látom tisztán magam ebben a határban,
ahol megszűnik majd a múlt, ha bejártam az utam,
szív és elme közt egy be nem fejezett futam.
----------------------------------------------------
Sok kérdésem van, ugye minden rendben?
úgy megy minden? ahogy a menetrendben?
Remélem minden OK, maradjon így,
mert a fej túlzsúfolt, de a szív maradt szív.
2019. október 24., csütörtök
#1 nap
https://www.youtube.com/watch?v=jjmRSyOhbhA
Fúj a szél messziről,
benne van még pár darab,
hangok , mozdulat ,
ami nem egy színdarab.
Álmodtam egy világot,
ugyanolyan napom volt,
felkeltem és kérdeztem,
megint én voltam ki horkolt?
Verseny a fürdőbe,
én hamarabb indulok,
csak egy gyors pisit engedj még,
aztán én itt se vagyok.
Öltözés meg miegymás,
autóba be, munkánál ki,
facebook chat, ott vagy már,
szeretlek, igen szeretlek én is.
2 óra, eltelt, nem hozlak haza onnan,
utálok sorban állni, főleg a dugóban.
Otthon újra, milyen napod volt mesélj,
ne már megint tiszta fasz? kollégád agyrém,
mit együnk, rendelünk vagy elmenjek a boltba,
de te mosogatsz tudod utálom kezem a mosdóban.
Átázik, jajj igen, én utálom csinálni,
de felosztjuk ez van, ezt kellett bevállalni,
mit eszünk, tudod már? legyen majorannás,
vagy répaként a fasírt, mert attól olyan más.
Ezt megvehetem? Szerinted jól állna rajtam?
Tudom kicsit drága, de mindig ilyet akartam,
Jól elbasztad az ultid, te flash zsidó,
nem a játék te voltál szar, ne mondd már hogy rito.
Kapd be akkor, de mégis igazad van.
Eltelt egy délután, következett ez este,
mikor a testet egymásba temetve,
átöleli egyszer úgy mint aki félne,
és elgondolkodik mi lenne, ha Úgy élne.
Inkább told ide a koffert, vidd a hajad innen,
megint vizes hajjal fekszel az ágyba hinnye..
mindegy, a kis párna , ja várj nem találom
hogy kinél is lehet ,majdcsak kitalálom.
Elaludtam álmomban, de csörgött az óra,
én azt hittem ez a rémálmom ,néztem a mutatóra,
néztem oldalra, néztem a párnákra,
néztem a szekrényre ,az üres polcállványra,
néztem a földre sehol rózsaszín papucs
mit elnyűtt a végénél, mert sose hordta úgy..
felültem és néztem , néztem hol vagyok most,
inkább írok,írok mintsem hallgassam a sok fost.
Inkább írok, írok mintsem megegyen az érzés.
Fúj a szél messziről,
benne van még pár darab,
hangok , mozdulat ,
ami nem egy színdarab.
Álmodtam egy világot,
ugyanolyan napom volt,
felkeltem és kérdeztem,
megint én voltam ki horkolt?
Verseny a fürdőbe,
én hamarabb indulok,
csak egy gyors pisit engedj még,
aztán én itt se vagyok.
Öltözés meg miegymás,
autóba be, munkánál ki,
facebook chat, ott vagy már,
szeretlek, igen szeretlek én is.
2 óra, eltelt, nem hozlak haza onnan,
utálok sorban állni, főleg a dugóban.
Otthon újra, milyen napod volt mesélj,
ne már megint tiszta fasz? kollégád agyrém,
mit együnk, rendelünk vagy elmenjek a boltba,
de te mosogatsz tudod utálom kezem a mosdóban.
Átázik, jajj igen, én utálom csinálni,
de felosztjuk ez van, ezt kellett bevállalni,
mit eszünk, tudod már? legyen majorannás,
vagy répaként a fasírt, mert attól olyan más.
Ezt megvehetem? Szerinted jól állna rajtam?
Tudom kicsit drága, de mindig ilyet akartam,
Jól elbasztad az ultid, te flash zsidó,
nem a játék te voltál szar, ne mondd már hogy rito.
Kapd be akkor, de mégis igazad van.
Eltelt egy délután, következett ez este,
mikor a testet egymásba temetve,
átöleli egyszer úgy mint aki félne,
és elgondolkodik mi lenne, ha Úgy élne.
Inkább told ide a koffert, vidd a hajad innen,
megint vizes hajjal fekszel az ágyba hinnye..
mindegy, a kis párna , ja várj nem találom
hogy kinél is lehet ,majdcsak kitalálom.
Elaludtam álmomban, de csörgött az óra,
én azt hittem ez a rémálmom ,néztem a mutatóra,
néztem oldalra, néztem a párnákra,
néztem a szekrényre ,az üres polcállványra,
néztem a földre sehol rózsaszín papucs
mit elnyűtt a végénél, mert sose hordta úgy..
felültem és néztem , néztem hol vagyok most,
inkább írok,írok mintsem hallgassam a sok fost.
Inkább írok, írok mintsem megegyen az érzés.
2019.10.24-22.08
https://www.youtube.com/watch?v=ZmnQKexgJGY
Haragos vagyok és feledékeny,
gondoskodás volt a fedezékem,
nem bosszantó már a kismadár,
fülem már csak a csipcsipre vár.
Nem szándékból volt ha nem tudtam,
túl sok terv , többet elbuktam,
de ami fontos tudod, sose feledhetem,
gyászolnom kell most nem éltetnem.
Haragos vagyok és feledékeny,
gondoskodás volt a fedezékem,
nem bosszantó már a kismadár,
fülem már csak a csipcsipre vár.
Nem szándékból volt ha nem tudtam,
túl sok terv , többet elbuktam,
de ami fontos tudod, sose feledhetem,
gyászolnom kell most nem éltetnem.
2019. október 23., szerda
23:06
Röghöz kötött délibáb,
fejemben sok gondolat,
visszatér a régi vágy
s tetézi a gondokat.
Érintésed nagyon fáj,
emlékezteti a halálom,
múltra pillantanék s lám
magamat nem találom.
Elveszettnek hiszem magam,
most se alszom teljesen,
nyitott szemmel álmodok,
az álomhozót meglesem.
Megkérdem őt minden este:
- Miért a sok zaj fejemben?
Nem zörej az kisember,
csak ami feszül szívedben.
Miért szed széjjel ezer szó,
miért nem tép inkább vadállat,
minden csillag rám figyel,
olyan mint egy varázslat.
Bűbáj,átok,mágia,
nem akarok érezni,
csak a szívemmel karöltve,
együtt akarok aludni.
fejemben sok gondolat,
visszatér a régi vágy
s tetézi a gondokat.
Érintésed nagyon fáj,
emlékezteti a halálom,
múltra pillantanék s lám
magamat nem találom.
Elveszettnek hiszem magam,
most se alszom teljesen,
nyitott szemmel álmodok,
az álomhozót meglesem.
Megkérdem őt minden este:
- Miért a sok zaj fejemben?
Nem zörej az kisember,
csak ami feszül szívedben.
Miért szed széjjel ezer szó,
miért nem tép inkább vadállat,
minden csillag rám figyel,
olyan mint egy varázslat.
Bűbáj,átok,mágia,
nem akarok érezni,
csak a szívemmel karöltve,
együtt akarok aludni.
https://www.youtube.com/watch?v=KHtk3poOXUg
Kinézek az ablakon, egy új este megint,
száradt őszi levél de a hajléktalan legyint,
újabb tél ,újabb fagy, átéltem már párszor,
nem meleg a kéz, hideg mint pár sor.
Cetlit találtam, leesett ez is,
felveszem olvasom, új emlék megint,
GYÁH, nem bírom ezt ép ésszel,
beszélek egy szívsebésszel,
hogy vegye át ,vegye ki ,
beszéljen hozzá,
hogy nem fogja fel
amit az agy szólni próbál.
Felvillan a lámpa és bevillan ismét,
nem én vagyok egyedül,
hanem a megszokás tép szét,
meg az a sok szó, betű és pixel,
ahogy a cukiság, huncutság
szavakba fészkel.
Nem én vagyok őrült,
színészkedem sokszor,
a virágot ne tépd le tőrül,
csak szagold, de sokszor.
száradt őszi levél de a hajléktalan legyint,
újabb tél ,újabb fagy, átéltem már párszor,
nem meleg a kéz, hideg mint pár sor.
Cetlit találtam, leesett ez is,
felveszem olvasom, új emlék megint,
GYÁH, nem bírom ezt ép ésszel,
beszélek egy szívsebésszel,
hogy vegye át ,vegye ki ,
beszéljen hozzá,
hogy nem fogja fel
amit az agy szólni próbál.
Felvillan a lámpa és bevillan ismét,
nem én vagyok egyedül,
hanem a megszokás tép szét,
meg az a sok szó, betű és pixel,
ahogy a cukiság, huncutság
szavakba fészkel.
Nem én vagyok őrült,
színészkedem sokszor,
a virágot ne tépd le tőrül,
csak szagold, de sokszor.
2019. október 22., kedd
https://www.youtube.com/watch?v=XZv2Ss6mow4
Újra itt és megint lent, üdvözöl az álom,
egy ébresztő szól és kezed nem találom,
tövises kezedben a közöny szúr sebet,
csak azzal nem érezteted, kit a szíved szeret.
Hisz előttem áll, ült és feküdt ,mindenhogy,
suttogtam: állj! nem úgy megy már mint akkor,
nem foghatom, nézhetem, gondolni se szabad,
de mindennél erősebb az érzelmi akarat.
Ez egy állapot, stagnál, mint minden szívverésem,
éld át, olvasd a szeretetre éhezésem,
olvasd és nevess, sírj vagy bánom én,
mert az enyém fáj, bármily szar költemény.
Az enyém, mert igaz és ezt érzem belül,
hogy én fekszem alul a bánat meg felül,
én fordulok lassan, én sóhajtok nagyokat,
fontolgatom, hova sorolhatnék okokat.
Csak elfogadnom lehet, megérteni félig,
mert benne kelek , csúszok, ebben élek térdig.
Idő.
egy ébresztő szól és kezed nem találom,
tövises kezedben a közöny szúr sebet,
csak azzal nem érezteted, kit a szíved szeret.
Hisz előttem áll, ült és feküdt ,mindenhogy,
suttogtam: állj! nem úgy megy már mint akkor,
nem foghatom, nézhetem, gondolni se szabad,
de mindennél erősebb az érzelmi akarat.
Ez egy állapot, stagnál, mint minden szívverésem,
éld át, olvasd a szeretetre éhezésem,
olvasd és nevess, sírj vagy bánom én,
mert az enyém fáj, bármily szar költemény.
Az enyém, mert igaz és ezt érzem belül,
hogy én fekszem alul a bánat meg felül,
én fordulok lassan, én sóhajtok nagyokat,
fontolgatom, hova sorolhatnék okokat.
Csak elfogadnom lehet, megérteni félig,
mert benne kelek , csúszok, ebben élek térdig.
Idő.
2019. október 21., hétfő
2019. október 18., péntek
Írni támadt kedvem és szót ragadott az agyam,
tudom nem kérdezed, hogy is érzem magam?
Szakították szívedet apró pici cafatokra,
majd elsétál, elköszön és mindezt vigyorogva,
vagy hogy ő már túllépett, szeressek én is mást,
miközben ő egyszerű és nem érdekli más,
szeretet meg faszom, nem figyeltem mindenre,
de én választottam mást és bíztam magam idegenre,
én láttam a délibábot, én nem tudtam szeretni,
nekem kellett tényleg mindig
tudom nem kérdezed, hogy is érzem magam?
Szakították szívedet apró pici cafatokra,
majd elsétál, elköszön és mindezt vigyorogva,
vagy hogy ő már túllépett, szeressek én is mást,
miközben ő egyszerű és nem érdekli más,
szeretet meg faszom, nem figyeltem mindenre,
de én választottam mást és bíztam magam idegenre,
én láttam a délibábot, én nem tudtam szeretni,
nekem kellett tényleg mindig
https://www.youtube.com/watch?v=lcX7j9UonyQ
Elfonnyadó viasz, csak a kanóc maradt
mint megannyi emlék a boríték alatt
kezemben pár apró, vár az automata zaja,
keserédes kávém mint gondolataimnak java.
Sóhajtól lesz kisebb a nagyobbra való póló,
mert a mellkasomban liheg a sok emlék mi jó volt,
a ragaszkodás bennem mint macska a napra,
elfeküdnék úgy, fejed mellemre hajtva.
Elszáradt virág, a babos zacskó csörög,
a szavak játéka lett volna, felesleges körök,
víz,levegő, napfény és szükségek,
úgy kapkodom a szavakért, egy szót se ejtek ki érte.
Összefirkálták a térképem és lemerült a lámpa,
csak a sötétségben kereslek de túl sok a rámpa,
túl sok a határ, a meghúzott egyenes,
egy pillantás volt és azt mondtad ne szeress.
mint megannyi emlék a boríték alatt
kezemben pár apró, vár az automata zaja,
keserédes kávém mint gondolataimnak java.
Sóhajtól lesz kisebb a nagyobbra való póló,
mert a mellkasomban liheg a sok emlék mi jó volt,
a ragaszkodás bennem mint macska a napra,
elfeküdnék úgy, fejed mellemre hajtva.
Elszáradt virág, a babos zacskó csörög,
a szavak játéka lett volna, felesleges körök,
víz,levegő, napfény és szükségek,
úgy kapkodom a szavakért, egy szót se ejtek ki érte.
Összefirkálták a térképem és lemerült a lámpa,
csak a sötétségben kereslek de túl sok a rámpa,
túl sok a határ, a meghúzott egyenes,
egy pillantás volt és azt mondtad ne szeress.
2019. október 17., csütörtök
https://www.youtube.com/watch?v=lDYp3aabmoc
Puzzle doboz összerázva,
De nem,
teljes káosz az asztalon,
az emlékekkel összezárva,
gombóc ragadt a torkomon.
Agyonszorított zsebkendő,
emlékeztető illatok,
ketten még a képeken,
egy élet az mit itt hagyott.
Suhanc voltam akkor még,
nem volt ennek eleje
mert nem akartam végét látni
hisz tetszett az egész veleje.
Kukoricás, séta, földút ,
elestem a kosárpályán,
emelgettem a földöntúl
csak vágyat láttam a száján.
Nagyapa ajándéka,
kivételes porcelán szett
azt hitte ő is ,a leányból
asszony lesz.
Buszozás és messzi séta,
hétvégi találka,
morcos szülő, sok a gond,
ki van ez találva.
Ne hidd sose figyeltem,
én hallgattam ha szíved dobog,
de szólj, szóltál volna
mikor esténként a lelked zokog.
Forgolódás, durrog csattog,
száll a szó a messzibe,
utólag már kár vitázni,
látjuk mi lett ez végett.
Eljegyzés meg miegymás,
gyerekről már szólt a fáma,
tervek, jövő , karrier,
hogyan legyen albérletből vára.
Most üres lakás, üres minden,
nem szól többé csipcsirip,
nincs jóétvágyat puszi,
se kicsi vagy a nagy kifli.
Nincsen többé, jó éjt/reggelt,
hogy telt napod ,mesélj valamit,
csak az üres sorozatok,
amik valami életet hagynak itt.
Teli sötét minden este,
ragyognak a csillagok,
eljött ennek az ideje ,
te ott örülsz,én itt vagyok.
Nem szégyenlem amit érzek,
igaz minden mondatom,
a magány csak amitől félek,
te voltál az én csillagom.
Igaz volt, mégis így lett,
volt sok kedves pillanat,
minden finomsága ízlett
az emléked örökre itt marad.
Nem akarom rágni magam,
hogy emésszen a bánat,
hogy a gondolat felszakítsa
belülről a számat.
Hogy elkiáltsam messzire,
mennyire is rossz ez,
mennyire futnál,
de lábad betonba öntve.
mennyire futnál,
de lábad betonba öntve.
Ez már elemi, ösztön,
mintha meghalna a társad,
eltűnik, köddé
csak a nyom marad utána.
Te meg csak ülsz ott,
nézel ki az ablakon,
neszt hallottál valahonnan
reméled a kulcslyukon.
De nem,
marad a csend,
s a kulcs a zárban,
rendületlen
mint mióta várlak,
csak egy lakás lett
ami régen az otthonom.
csak egy lakás lett
ami régen az otthonom.
Elfogyó gyertya vagyok, a sötétben vakufény,
békíthetetlen idézet ami a szennylapokon ragadt,
térképes segítséggel szívemnek legmélyén,
ha kutatnék csak a talplenyomat maradt.
------------------------------------------------------------
Nem sértődöm meg, azon a ponton túlestem,
olyan mint egy öreg rágó az odafagyott úttesten,
megvolt az íz, csillogó csomagpapírdarabban
szűzies állapot majd kiköpnek cafatban.
El se hiszem, hogy szedhetném össze magam,
2019. április 8., hétfő
Szeled vagyok
https://www.youtube.com/watch?v=z_t3pf-P3Qg
Szeled vagyok,
tengered szolgája,
hajód kísérője
füled motoszkálója.
Utolsó nesz,
álom előtti,
felkelés utáni
a semmibe nézői.
Az elkeseredés,
öröm és bánat,
ami öli és élteti
benned a vágyat.
Szeled vagyok,
tengered szolgája,
hajód kísérője
füled motoszkálója.
Utolsó nesz,
álom előtti,
felkelés utáni
a semmibe nézői.
Az elkeseredés,
öröm és bánat,
ami öli és élteti
benned a vágyat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)