Feledkezz,vagy emlékezz?

Ahhoz,hogy lelkünk egyensúlyban legyen ,ahhoz békét kell teremtenünk magunkban ami nem is olyan egyszerű mint gondolnánk. Amikor elvesztünk számunkra valami olyan fontosat,ami közel került a szívünkhöz és képes volt olyan dallamokra táncoltatni amire más nem képes akkor bizony nehéz elfelednünk ezeket,de mégis emlékezni szeretnénk. Hogy is van ez?

Emlékezz a szépre,de feledjük a rosszat- tartja egy ősi "mindenki barátjától ezt hallom ha szomorú vagyok" mondás. Amennyire közhelyes,annyira szar. 

Úgy gondolom,hogy ha véget ér valami,azzal ügyebár együtt járt a rossz is,mert semmi sem tökéletes. De van olyan jó valami,ami elfeledteti velünk a rosszat is így úgy tűnhet számunkra,hogy csupa jó dolgokkal voltunk körülvéve. Nos...itt több típusra is feloszlathatom ezt a "feledkezz ,vagy emlékezz" dolgot. De most beszélek itt a kapcsolatokról akkor,ha már minden efelé irányul,hisz gondolom ti is erről szeretnétek többet tudni,legalábbis az én véleményem elolvasni.

Azt hiszem egy hosszú,vagy akár rövid kapcsolat múltán az ember elsőnek azt mondja: " Nem baj,szép volt,jó volt,véget ért" -ámde- ott van bennünk az a kis könyvelő a fejünkben,aki minden rossz adatot,jellemet,viselkedést,reagálást,mimikát a fejünkbe rögzített,hogy mikkel nem érdemes kikezdeni,mert jajj neked megint és ismét csalódsz. Ha túl sokszor hazudnak neked,egy idő után úgy is tudni fogok mikor füllentenek feléd ,de akkora már nem reagálsz,hanem csak legyintesz egyet. Ha valakinek hazudnak,akkor az szomorú,ha valakinek többször is,akkor nevetséges. (Melyik szamár hagyja magát többször megvezetni). Kissé eltértem a tárgytól.

Feledkezéssel,ha véglegesen ebbe temetjük magunkat akkor megfosztjuk magunkat valami nagyon értékestől: a tapasztalattól. Mégpedig ezt senki nem fogja pótolni csak újabb kudarcok és csalódások,aminek megismerése rengeteg szívfájdalommal és magányos nappal telik majd el. Azokat a pillanatokat amiket másokkal eltöltöttél nem fogja visszahozni senki,de ne is sajnáld,hanem örülj neki és próbálj pozitívan hozzáállni. Találd meg benne a gyönyörűséget és emlékezz arra,hogy mikre tanítottak téged azok az idők. De feledkezz meg arról,hogy még egyszer olyan hibákat hozz az életben,amiket akkor tettél. Mi lenne veled,ha többször is ugyanabba a gödörbe esnél bele? - SEMMI- de magadra nézve ez nagyon szánalmas dolog. Vannak olyan emberek,akiket többször is megcsalja a párja és a másik a feltétlen szeretetet nagyon cselesen,de mégis gennyláda módon használja ki. Hisz tudja,akármit is tesz- ő megbocsátást fog kapni. Aki nem tanul,aki hülye,az az életre nem való. Egyszer lehet azon kifogás alá bújni,hogy ő szerelmes. Egyszer. Többször nem,mert akkor már tudni lehet,hogy a másik csak kihasználja.

Amikor végre kibontakozik belőlünk az új adonisz,vagy Marilyn Monroe akkor ügyebár nekivágunk,hogy új partnert vadásszunk magunknak. De mi lesz az előzővel? Mi lesz azzal az emberrel aki mindenünk volt? Akivel foglalkoztunk az elmúlt időkben?
Kérlek szépen,hogy szépen fejezzem ki magam- NEM TÖRLŐDIK,NEM FELEJTŐDIK- csupán felülíródik. Szépen lassan elmúlik a ködben. Jön egy olyan személy az életünkben ,aki nagyobb teret foglal el a szívünkben ,az előzőt felülmúlva. Kedvesebb,vonzóbb,vagy netalán figyelmesebb ami az előzőből kimaradt. Így már oda a kesergés a bánat,hogy hol van a régi,hisz van egy új,aki ha még jelenleg tökéletesnek is tűnik,de jelenleg ő a jobb. :)