Az önelégült diszpécser

Félreteszem néha,az önelégült énem,
esténként ,ha nem hallják
magamtól megkérdem,
-miért nem..
de psszt,
karmolják
hasam felől a mondatok,
hogy mit kellett volna ekkor,
meg akkor mondanom,
de már túl késő megfogadom
ahogy már százszor
nem csúszom le a lehetőségről
mint akár valahányszor.