Nincs kegyelem.

https://www.youtube.com/watch?v=nKTyvFWs45w



Együtt aludtunk, szép emlék,
abban az ágyban miben mi nemrég.

Odabújt hozzám, gyengéd az egész,
de én nem vagyok úgy övé, ahogy ő enyém.

Csinált ebédet, tudta hogy dolgozom,
de titokban még a szívemet foltozom.

Ő ajándékkal lát el és tele mosollyal,
én emlékeket tagadok egy szomorú dallal.

Én a hirtelen vagyok, de kiderült ő is,
meghívtam vacsira de helyettem főz is.

Beszéltünk múltról és lett is sok közös,
beszéltünk hibákról és volt mi ösztönös,
az érintés, vigasz, sok értelmes tanács,
én a szerelme lettem, nekem meg barát.

Ő kapcsolatot akart, azt hitte Mi,
de én még egyedül akarok lenni.

Próbáltam, az ajkát csókolni,
testét simogatva új utakra hajózni,
jó volt az este, élveztem az egészet,
de rossz volt ha szemem a semmibe tévedt.

A gondolkodást tett követ,
vele jár a gondolat,
és mély sóhaj nyomában
tetézi a gondokat.

Mert utállak, fejemben vagy megint,
ilyen árulásra a szív sosem legyint.
A csalódást nem tudom sehogy leírni,
mikor tudok majd erről könnyen beszélni.

Túl sok a kérdés, nekem nem kell vigasz nő,
így elbúcsúztam , legyünk csak én meg ő.
Sajnálta, szomorú, nem tudja megérteni,
ő szeretne engem, szeretne velem leélni,
100 évet akár vagy annál is többet,
de nem éreztem szikrát, erre nincs ötlet.
Megoldást akart: ne döntsd ezt kérlek.
nem értettem, megküzdene más eldobott végleg.