Ezalatt íródott.


Ezerarcú szenvedély kérlel téged benne élj,
viselj naponként egy maszkot,

https://www.youtube.com/watch?v=UyiMU5UkYcU

Ez alatt írtam meg.

Miért hazudunk,miért leszünk önző állatok,
miért haragban élvezem ha mást én bánthatok,
ha engem megsértenek ,támadok és mocskolok
szavakkal mint méreggel elméket savazok,
tönkreteszem őket,elpusztítom a pozitívat,
nem keresem,nincs csók csak puszi,hívhat
engem bármikor úgy se veszem fel
mert az önérzetem az mi engem vezérel,
talán megtalálod magad abban amit írok,
de tudom nem változol,hisz ez nem titok,
hogy aki gyenge,az erősnek tetteti ,
és ha teheti a szerettét sértegeti,
mit tehetne mást viseljen míg bír,
ilyen önzőséget mindenki kibír.
Én,én én...Mindig én vagyok a hibás,
aki az utolsó szót mondja ki más,


Soha ne gondold hogy én mindig itt leszek,
ahogy a víz is elmossa az erős nagy hegyet
úgy a szeretet egy tűz,amit ne dobálózz sárral,
ne kelljen szembe úszni minden árral,
mert aki folyton dühös egymaga mérgelődhet,
és magába őrölt érzése magányba évelődhet,
hisz nem lesz ki hibás legyen..
egyen,minden önző egyen.
Egyen lelket.

https://www.youtube.com/watch?v=IR07-JfQXp0

Ezt hallgattam miközben megírtam.

*tenyerébe hajtja fejét*

Olyan egyszerűnek tűnik ,de túl bonyolult lett mégis,
egyeseknek gyönyör másoknak már fétis,
talán a tét is,saját magunk képmása,
ahogy a gondolataink egymásunk léttársa ,
sose kértelek hogy hidd el,sose kértelek hogy hogy maradj,
de ha őszinte leszel ne lepődj meg csak szaladj,
már most se vagy rá képes,arra mit a szív diktál,
az érintés mi magasztal mára már csak irritál.

*sóhaj*

.

Több száz szomorú dal,több ezer idézet,
több száz gondolat,mit hangján idézel,
sok millió látomás és megújuló emlék,
te a múlt ,én a jövőben lennék.

Az önelégült diszpécser

Félreteszem néha,az önelégült énem,
esténként ,ha nem hallják
magamtól megkérdem,
-miért nem..
de psszt,
karmolják
hasam felől a mondatok,
hogy mit kellett volna ekkor,
meg akkor mondanom,
de már túl késő megfogadom
ahogy már százszor
nem csúszom le a lehetőségről
mint akár valahányszor.

Why not

Hűvös falak,hideg kezek
magamba kérdem kik ezek,
nem emberek,
mert hozzászólni nem merek.
Közömbös lett minden,ködös
rögös minden út,
ahogy jó barátból ellenség
szememnek semmi se új.

Lépnék előre ,de elcsúszik a lábam
mocsaras terület
rossz szándék megbabonázza

Szép szó kevés,nem egy kenyér ára,
ahogy a szemekből eltűnő fény,
nem gyúlhat újra lángra
ahogy tegnap elborzongtam,
holnap úgy gondolok a mára.

Azt hiszem ez Én,
teljesen önmagamból,
ahogy lelkem kifelé
mint egy vonat zakatol.
Elhajtanék,de
kettészakadnak a sínek,
ordítanék,de elnémul a száj
amúgy is minek.
Kartonpapírcsákó,
hajósat játszunk te meg én,
zátonyra futunk mégis,
az őszinteség tengerén.
Talán ha egyedül maradnánk,
semmi kapcsolat csak Holdfény,
szemünk elől feltáródna
minden holttér.
Nagy úr a szép szó,kevés
gazdája van neki,mert
a szolga irigy
csak rossz szavakra telli,
ki magából,sajnálja a mából
ha jó hangot adna ki
egyszer önmagából.

Névtelen

Csak egy könnycsepp vagy a párnán
egy ki nem mondott szó,
ha leült már az alkony,
dübörög az ajtón,
beszeretne lépni,az életem egy része
de bezártam mélyre,lakat az elmémben,
húsevő kis féreg,mindenen átrágja magát,
megőrjít az emléke..akár a magány.

Miért írok,miért nem említelek meg soha,
miért vagy minden,kinek még sincsen nyoma,
miért vagy minden gondolat rugója,
ha nem is lehetnél benne,
mondd az életnek így,mi értelme.

Ha veled lehetnék,nem őrjöngne a lelkem
helyreállna minden,az összes belső szervem,
nem égne fel a betű,mit kiköpök magamból,
mert téged éltetlek,minden kiadott hangomból.