Búcsú

Megállok a peronon,mert integet az este,
ahogy bánatot,vagy örömöt öntünk a felesbe,
mert elmúltak a szép idők,vagy talán most jönnek,
hisz ami elmúlt az emlék,de az újak köszönnek,
nem feledek senkit,hisz ide köt a múltam,
és rengeteg baráttal a rosszba bele nyúltam,
sose tagadom ki voltam,vagy aki én lehettem,
de hogy idáig is eljussak mindent megtettem.

Előttem az éjszaka,de mögöttem a dallam,
ne mondd,hogy sok sikert,nekem arra nincs alkalmam,
mert egy búcsúnak a kezdete,azt mondja vége,
s úgy gondolom akkor,hogy a pakolás megérte,
elindulok szépen,a csomagom sem nehéz,
kicsit döcögős az út,mire a földes úton felérsz,
nem valami nagy vár,de nincsenek itt putrik,
asszonyok és nők,nincs kurva ki nyakadba ugrik
nem villog a pénz,és itt nem pattog a verda,
nincsen zsivaj,mindegy szombat e vagy szerda.

Az én vidékem udvarán ,nem lep el a szemét,
és az ember szembe széllel fordítja el fejét,
lesüti a szemét,mert érzi hogyha szégyen,
nem büszke a balgaságra,nem önfejű,hát ő nem,
én itt éltem le gyerekkorom,büszke vagyok erre,
múzeumra térre,meg a sok ezernyi szépre,
soha nem kell félni,itt egységben az erő,
mert ha bántják a társunk,a védelem is megnő.

A peronon a nap,bevilágítja az arcom,
és akit megbántottam,üzenem hogy: pardon,
sosem volt jó,de ki lehetett mindig az,
amiket leírtam,boldogulj,lásd mind,igaz.