Tudjátok mit?
Unalmas.
-Micsoda?- Kérditek.
Nos,elég sok minden. Unalmas az,amikor szembetalálod magad a saját szavaiddal,mert mások kiforgatják azt a maguk javukra. Ja,hogy ezen ne lepődjek meg? Én kérek bocsánatot,amiért őszinte vagyok és vannak alap elvárásaim az életben pl. számíthassak arra aki a bizalmi körömben benne van. -De lehet én tévedtem akkor- .
Miért van az,hogy én nekem hamarabb megvan ahhoz az eszem,hogy megértsek másokat? Miért tudom,hogy mikor van rám szüksége és mikor nincs. Mikor kell segítséget nyújtani és mikor csak ott lennem. Egyszerű,mert érzem. Oda figyelek rá,lesem a gondolatait és képtelen vagyok nem segíteni egy szerettemnek. Természetes reakció számomra,hogy aki bajban van segítséget nyújtok számára,hogy ne legyen már egyedül a marha ,ezen a kibebaszott véres csatamezőn az életben. Aztán minket ki értékel? 10-ből 2 ember? Hurrá!- Ja nem,nem hurrá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kritizáló szöveg? Nyugodtan. Egyetértesz azzal amit itt olvastál,akkor se sajnáld a karakterek leütését.