Nem vers.

 Világéletemben szerettem az írást. Édesanyám mindig sokat dolgozott,de mikor éjszakánként hazaérkezett a munkahelyéről én kis verseket hagytam neki az asztalnál,hogy lássa nem hiába van amit csinál,persze gondolom tudta ezt ő mindig is magától. Sokszor kifejeztem már vele saját magam és átlendített már párszor a nehéz időszakokon ,talán ez az ami az szövegírásra "kényszerít" folyton,hogy kimerítsem magamból a sok kérdést. Lehet egyszerűbb lenne vitatkozások helyett el raktároznom magamban ami feszít és írás formájában kiadni,szótlannak maradni,higgadtnak de nem tudom képes vagyok e rá.

Szeretem ezt a blogot,rengeteg szerzeményem van amit nem osztok meg itt,mivel kitörlöm. Megírom,fejemben eldúdolgatom aztán elfelejtetik,ez a sorsa. Talán észrevettétek ,de sok olyan van aminek se vége se eleje. Nem hajtok versenyre,nem követek formákat,szabályokat azt írom le amit gondolok úgy ahogy akarom és jól esik.