Mindig elmondtam ha valami bánt
de én lehettem talán ki magamnak árt
mert fal vagyok négy sarok, egy szoba
egy párna egy könny mi arcon lecsordulna
de nem engedem mert én élvezem
ahogy szétvetem ágyamon az életem
a lapokon meglátom azt,
ahogy elragyog felettem a Nap
elhalad az életem ,túl már fényéveken
messzi galaxisok ahol már nem veled
más univerzum itt nem fáj már fejem
ahol az életet élvezem nem csak érzékelem
a szögesdrót igazi de szívemen nem feszül
csak valaki mellettem mindig szomorún hegedül
vállamon ,vállalom ahogy az állaton
láthatom benne van vad vadság ,ki nem állhatom
ahogy álltatom magam sok századon
keresztül mert van mit nem értek,elérhet
sok más ember ki Istenként végez
terveket szövöget,löveget lövöget
embert hajszol,gyárakat épít és dollárjelt majszol,
ha engem kérdezel ,kezemben fegyver
megoldom ki az ördöggel seftel
kezet fogott ,csókolózott a sötét sarokban
s kezébe pénzt nyomkodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kritizáló szöveg? Nyugodtan. Egyetértesz azzal amit itt olvastál,akkor se sajnáld a karakterek leütését.