Esti agymenés :)

Mindig elszakad egy húr,mikor önmagammá válok,
és ha transzba esek mélyen a lelkembe ások,
zseblámpával kezemben,keresek egy ládát,
karddal nyitok ajtót,mi az akadályon vág át,
találtam ott szörnyet,nem mosolyognak felém,
próbáltam eltüntetni és kiirtottam a felét,
ha megtalálom a dobozt,miben van sok gondolat,
rájöhetek mi okozta majd minden gondomat,
az út mely arra vezet,sötét,nyirkos helyen van,
de látom hogy a lelkem egyben van,
néhol kékes ha felnézek,kedves,mégis szomorú,
falon pár hangulat arc,alatta sok koszorú,
némelyiken "dühös" felirat,az arc mégis mosolyog,
"csalódott"-on "cserbe hagyott" se sokat változott,
ilyen lennék legbelül,mindig ugyanazt mutatom,
nem változtatom arcom,mikor megfeszít az unalom,
vigyorgok én akkor is,ha megfájdul a szívem,
de láda helyett kardot fogom,megváltozom,hiszem.

Esti különlegesség- friss ropogós-csak úgy.

Nincs különleges képességem,nem vagyok sztár,se rémes,
de eltudom neked regélni,hogy ki az ki szeretetre éhes,
csöndben ül a magányban,mosolyt feszít az arcára,
és búsan fetreng egymagában,részegen dől a párkányra,
ölelés kell neki,nem ivócimbi ki a pultig mondja neved,
s ha úgy gondolja lelép kit te fűztél és a tárcádat se leled,
emberek volnánk megszületünk,majd meghalunk,
de amit elmondok,én mondatom,az én lelkem megszabadul,
mindent ununk,vagy leszarunk,ilyen ez az új "mi" utunk,
mert eltűntek az ingyen kurvák,hisz a pénz lett mától a mi urunk,
legenda leszek,mert a te szavad elszáll a keleti széllel,
de az én mondatom eggyé válik a holdényes horror regényes éjjel,
végtelen az a hely,honnan szedem én a szavakat,
lehetetlen megállítani vagy ledönteni a falakat,
az én seregem halhatatlan ,vak és süket,nem beszélnek,
bénának neveznéd őket,de ők szívvel éreznek,
belédlátnak,billogoznak,lelked ő általuk lesz testednek a rabja,
s mikor úgy gondolják elengednek,az lesz szabadulásod napja.

Éhes vagyok,de nem vágyra,
rég leszóltam e világra,
ne hagyd magad,vezess bolond,
ha már baszol mindenre,
ne légy hülye húzzál kotont.

Szenvedély

Kinek mit jelent a sport? 

Egyeseknek hobbi,másoknak egy egész életet jelképez a sport és amit von maga után. Nekem az életem részévé vált abból a szempontból,hogy egyszerűen nem lehet betelni vele. Egyszerűen tökéletes. Csak annyit tud adni,amennyit te is beleadsz. Ez az élet nem téged választ,hanem te választhatod meg őt,de itt két fajta van:
-aki egy adott ideig odateszi magát ennek az életnek,majd később odébb áll
-és aki egy egész életen át életét áldozza a sportnak

Van egy kis szabadidőd,ráérsz és arra gondolsz mennyire feltudott baszni a főnök,milyen idegesítő az asszony vagy megint nem jöttek össze a dolgok? - Eddz. A legjobb választás a sportolás. Atlétika,súlyemelés,box,testépítés...mindegy mit csinálsz,a legfontosabb hogy szívvel-lélekkel csináld és meglátod visszaad mindent,amit te beleáldoztál. Nem csak a versenyről szól ez,hanem az önmagaddal való harcról. Sokan nem képesek a fotelből felülni és kezdeni valamit az életükkel,hanem ők megvárják míg az élet jön el értük. Megvárják amíg minden megteremtődik és azt hiszik ez így van rendjén. Nos,nem igazán. Az ilyen emberek idővel elvesznek és senki nem fog velük törődni,mert úgy fogják majd hinni- "Ő egy olyan ember aki feladta a harcot,hogy küzdjön minden fontos kis örömért."

Nem vagyok hős,se király de még csak egy menő cég vezetője sem. Egyszerű ember vagyok,egyszerű érzésekkel, aki sokszor gonosz és áttapos a gyengébbeken hogy ő jusson előrébb. Feledékeny és emiatt sokszor megbocsátó,idióta aki emiatt sokszor haragos másokra,de amikor edzésen vagyok akkor én halhatatlan vagyok és nincs idő. Nincs fájdalom,nincs pihenés,nincs probléma. Megoldásra találok akkor amikor szétterül a testem a földön a fáradtságtól. Elmém megnyílik és lelkem repül a boldogságtól ,hisz megadtam neki a lehetőséget a szárnyalásra. Amikor a testem ereje teljében van akkor ő rabláncokon van,hisz a testem mozog mindenhova,de edzések végén mozogni nem bírsz és csak egyenesen látod a dolgokat. Egyszerűen megtudod látni a megoldásokat mindenre.

BÍRD AZ ÜTÉSEKET,DE AZ UTOLSÓT TE ADD!

Mindig lesz akadály az életben és egy egy újabb erősebb ellenfél arra sarkall téged,hogy minél keményebben edzd a testedet. Le kell küzdeni az akadályokat és feljebb emelni magunkat a tegnapi szintünkhöz képest. Egy kedvenc idézetem: "Egy valakinél szükséges jobbnak lennem: a tegnapi önmagamnál!" 

-Mikor van a pihenő?!
-Majd pihenünk,amikor meghaltunk!

Nem számít,hogy hol élsz,ki vagy és hogy miket kaptál az élettől. Nem számít,hogy hol dolgozol,hány éves vagy,milyen a testalkatod,mi a kedvenc színed,vagy hogy leszarod a divatot. Nem érdekel senkit ez,amíg az edzésen szívvel küzdesz és mindent beleadsz!

"Ép testben,ép lélek!"

Ez kőkemény! Ez halálos,ez az utolsó távirat,
olyan töltő van a tollban,mi minden papírt átitat,
felvágtam a karomat ,vérből szól e dallam,
de aki övét adná,enyém haját,ordítson és halljam,
mert sokan vannak velem,vagy csak úgy teszik,

Feledkezz,vagy emlékezz?

Ahhoz,hogy lelkünk egyensúlyban legyen ,ahhoz békét kell teremtenünk magunkban ami nem is olyan egyszerű mint gondolnánk. Amikor elvesztünk számunkra valami olyan fontosat,ami közel került a szívünkhöz és képes volt olyan dallamokra táncoltatni amire más nem képes akkor bizony nehéz elfelednünk ezeket,de mégis emlékezni szeretnénk. Hogy is van ez?

Emlékezz a szépre,de feledjük a rosszat- tartja egy ősi "mindenki barátjától ezt hallom ha szomorú vagyok" mondás. Amennyire közhelyes,annyira szar. 

Úgy gondolom,hogy ha véget ér valami,azzal ügyebár együtt járt a rossz is,mert semmi sem tökéletes. De van olyan jó valami,ami elfeledteti velünk a rosszat is így úgy tűnhet számunkra,hogy csupa jó dolgokkal voltunk körülvéve. Nos...itt több típusra is feloszlathatom ezt a "feledkezz ,vagy emlékezz" dolgot. De most beszélek itt a kapcsolatokról akkor,ha már minden efelé irányul,hisz gondolom ti is erről szeretnétek többet tudni,legalábbis az én véleményem elolvasni.

Azt hiszem egy hosszú,vagy akár rövid kapcsolat múltán az ember elsőnek azt mondja: " Nem baj,szép volt,jó volt,véget ért" -ámde- ott van bennünk az a kis könyvelő a fejünkben,aki minden rossz adatot,jellemet,viselkedést,reagálást,mimikát a fejünkbe rögzített,hogy mikkel nem érdemes kikezdeni,mert jajj neked megint és ismét csalódsz. Ha túl sokszor hazudnak neked,egy idő után úgy is tudni fogok mikor füllentenek feléd ,de akkora már nem reagálsz,hanem csak legyintesz egyet. Ha valakinek hazudnak,akkor az szomorú,ha valakinek többször is,akkor nevetséges. (Melyik szamár hagyja magát többször megvezetni). Kissé eltértem a tárgytól.

Feledkezéssel,ha véglegesen ebbe temetjük magunkat akkor megfosztjuk magunkat valami nagyon értékestől: a tapasztalattól. Mégpedig ezt senki nem fogja pótolni csak újabb kudarcok és csalódások,aminek megismerése rengeteg szívfájdalommal és magányos nappal telik majd el. Azokat a pillanatokat amiket másokkal eltöltöttél nem fogja visszahozni senki,de ne is sajnáld,hanem örülj neki és próbálj pozitívan hozzáállni. Találd meg benne a gyönyörűséget és emlékezz arra,hogy mikre tanítottak téged azok az idők. De feledkezz meg arról,hogy még egyszer olyan hibákat hozz az életben,amiket akkor tettél. Mi lenne veled,ha többször is ugyanabba a gödörbe esnél bele? - SEMMI- de magadra nézve ez nagyon szánalmas dolog. Vannak olyan emberek,akiket többször is megcsalja a párja és a másik a feltétlen szeretetet nagyon cselesen,de mégis gennyláda módon használja ki. Hisz tudja,akármit is tesz- ő megbocsátást fog kapni. Aki nem tanul,aki hülye,az az életre nem való. Egyszer lehet azon kifogás alá bújni,hogy ő szerelmes. Egyszer. Többször nem,mert akkor már tudni lehet,hogy a másik csak kihasználja.

Amikor végre kibontakozik belőlünk az új adonisz,vagy Marilyn Monroe akkor ügyebár nekivágunk,hogy új partnert vadásszunk magunknak. De mi lesz az előzővel? Mi lesz azzal az emberrel aki mindenünk volt? Akivel foglalkoztunk az elmúlt időkben?
Kérlek szépen,hogy szépen fejezzem ki magam- NEM TÖRLŐDIK,NEM FELEJTŐDIK- csupán felülíródik. Szépen lassan elmúlik a ködben. Jön egy olyan személy az életünkben ,aki nagyobb teret foglal el a szívünkben ,az előzőt felülmúlva. Kedvesebb,vonzóbb,vagy netalán figyelmesebb ami az előzőből kimaradt. Így már oda a kesergés a bánat,hogy hol van a régi,hisz van egy új,aki ha még jelenleg tökéletesnek is tűnik,de jelenleg ő a jobb. :)

Nem bírok a szavammal,ti meg mégis eszitek,
ahogyan a sok szar vegyi cuccot veszitek,
boltba járok,néma lábam,nem dobban a cipőtalpa

Búcsú

Megállok a peronon,mert integet az este,
ahogy bánatot,vagy örömöt öntünk a felesbe,
mert elmúltak a szép idők,vagy talán most jönnek,
hisz ami elmúlt az emlék,de az újak köszönnek,
nem feledek senkit,hisz ide köt a múltam,
és rengeteg baráttal a rosszba bele nyúltam,
sose tagadom ki voltam,vagy aki én lehettem,
de hogy idáig is eljussak mindent megtettem.

Előttem az éjszaka,de mögöttem a dallam,
ne mondd,hogy sok sikert,nekem arra nincs alkalmam,
mert egy búcsúnak a kezdete,azt mondja vége,
s úgy gondolom akkor,hogy a pakolás megérte,
elindulok szépen,a csomagom sem nehéz,
kicsit döcögős az út,mire a földes úton felérsz,
nem valami nagy vár,de nincsenek itt putrik,
asszonyok és nők,nincs kurva ki nyakadba ugrik
nem villog a pénz,és itt nem pattog a verda,
nincsen zsivaj,mindegy szombat e vagy szerda.

Az én vidékem udvarán ,nem lep el a szemét,
és az ember szembe széllel fordítja el fejét,
lesüti a szemét,mert érzi hogyha szégyen,
nem büszke a balgaságra,nem önfejű,hát ő nem,
én itt éltem le gyerekkorom,büszke vagyok erre,
múzeumra térre,meg a sok ezernyi szépre,
soha nem kell félni,itt egységben az erő,
mert ha bántják a társunk,a védelem is megnő.

A peronon a nap,bevilágítja az arcom,
és akit megbántottam,üzenem hogy: pardon,
sosem volt jó,de ki lehetett mindig az,
amiket leírtam,boldogulj,lásd mind,igaz.